A burgonya növényvédelem kiemelten fontos, főképp azért, mert olyan károsítói és betegségei vannak, amelyek akár a termést teljesen megsemmisíthetik. Ha vegyszermentes kertben gondolkodunk, a betegségek, kártevők megjelenése ellen a megelőzés a legésszerűbb.

Megelőzés

Ehhez ismerni kell a termőterület adottságait. A termőtalaj típusa részben meghatározza, milyen kártevőkre és kórokozókra lehet számítani adott területen. Mivel burgonya esetében a talaj a termésképzés helye, ezért különösen fontos erre figyelni. Egyes fertőzésekkel szemben például az arra rezisztens fajtákkal lehet a kártételt megelőzni.

Az előző évről maradt növénymaradványokon, gyomokon áttelelő élőlények, például kabócák, amik a fitoplazmás betegséget terjesztik, vagy az áttelelni képes gombák fertőzések forrásai, ezért ezeket meg kell semmisíteni.

Lúgosabb, laza szerkezetű, szárazabb talajban érzi jól magát a burgonyagumó sztreptomiceszes varasodását okozó sugárgomba, ezért megelőzésként egyrészt a talaj savanyítása, nedvesen tartása, másrészt a betegséggel szemben ellenálló vetőgumó használata javasolt.

Vetésforgó

A burgonyát a vetésforgóban nem szabad négy évnél hamarabb ugyanarra a területre ültetni, mert az ottmaradó gumó- és szármaradványok a baktériumos, gombás betegségek fertőzésforrásai. Mivel a burgonya legtöbb kár- és kórokozója a Solanaceae családba tartozó többi növénynek is ellensége (például, paprika, paradicsom), ezért azokat sem ajánlott évekig a burgonya után ültetni.

Növénytársítás

A növénytársítás akkor előnyös, ha az egymás közelébe ültetett növények kölcsönösen előnyös hatással vannak egymásra. Burgonya tekintetében a káposzta, kukorica és bab elősegíti a burgonya fejlődését és növeli a burgonyagumók ízintenzitását. A torma ellenállóbbá teszi a burgonyát számos betegséggel szemben. A fűszer- és gyógynövények közül a kamilla, a bazsalikom, a cickafark, a petrezselyem és a kakukkfű elősegítik a burgonya növekedését, a burgonyagumók szempontjából ízfokozó hatásuk van. Az orvosi zsálya segít távol tartani a földibolhákat. A sarkantyúka, koriander, gilisztaűző varádics és illatos macskamenta elriaszthatja a burgonyabogarakat. A veteménybabnak szintén van burgonyabogár elűző hatása, ráadásul nitrogénnel gazdagítja a talajt. A bársonyvirágnak burgonya-kártevő elűző hatást tulajdonítanak, illetve hogy megóvja azt a különböző vírusos és bakteriális betegségektől.

Mulcsozás

A mulcsozás lényege, hogy a nap nem szárítja ki a talajt, az eső nem mossa ki a tápanyagokat a talajból, megőrzi a föld nedvességtartalmát, ezen kívül bomlásával némi tápanyag utánpótlást biztosít, sőt, a burgonyabogár közlekedését is megnehezíti.

Egyes kártevőknek van természetes ellensége, például a katicabogarak ritkítják a levéltetveket, melyek a vírusfertőzés terjedéséért felelősek, de jobb azt megelőzni, és vírusmentes vetőgumót használni a szaporításhoz.

Sajnos a krumpli legjelentősebb kártevőjének, a burgonyabogárnak nincs olyan ellensége Európában, amelyik nagymértékben pusztítaná. Néhány madár, hüllő, emlős fogyasztja, de nem elsődleges táplálékuk. Továbbá egyes poloskák táplálkozik a burgonyabogarak petéiből vagy lárváiból, de hatásuk a kártevő bogár állományára nem jelentős, de létezik olyan baktérium is, amelyik a burgonyabogár lárváját betegíti meg.

Növényvédelem módszerei

A mechanikai burgonya növényvédelem legfontosabb eleme a kapálás, amellyel elsősorban a gyomirtást végezzük. A gyomnövények nem csak azért károsak, mert elszívják a vizet és a tápanyagokat a haszonnövény elől, de életterei számos olyan állatnak, amely veszélyt jelent és a kórokozók szaporodását is elősegítik.

Kisebb növényállomány esetén kézzel leszedegethető a burgonyabogár és annak különböző életfázisú megjelenési formája: peték (a levelek fonákoldalán), lárvák.

Kórokozók kisebb mértékű fertőzése esetén a beteg növényi részek, vírus esetében egész tövek eltávolításával megakadályozhatjuk az egész állomány fertőződését.

Védekezés a kártevők ellen

Jelentős kártevője a burgonyának a burgonyabogár, amely kifejlett állapotában (imágó) és lárvastádiumban is a növény leveleit rágja, mely kártétel akár 80%-os is lehet. Rágásukkal okoznak még kárt a földibolhák és a burgonyabolha, a bagolylepke lárvája. A gumót rágja a vetési bagolylepke lárvája és a cserebogár pajorok meg a gumórontó fonálféreg. A föld alatt fejtik ki tevékenységüket a drótférgek (amelyek pattanóbogarak, gyászbogarak lárvái), valamint a burgonyamoly lárvája, ami a gumóba ürülékkel és rágcsálékkal teli járatokat fúr.

Közvetlenül nem okoznak kárt, de betegségek terjesztői a levéltetvek és poloskák. A kabócák a burgonya sztolburját okozó fitoplazma terjesztői, ezen kívül szívogatásuk miatt csökken a levelek asszimilációs felülete. 

Olyan területen, amely jellemző élettere a mezei pocoknak, ürgének, hörcsögnek, az ő kártételükkel is számolni lehet, beleharapnak, elfogyasztják a gumókat.

Védekezés a kórokozók ellen

A burgonya leggyakoribb kórokozói a vírusok, baktériumok, gombák és egy fitoplazma, amely a burgonya sztolburját okozza, amitől a gumó gumiszerűvé válik.

Vírusok

A vírusok fertőzési forrása általában a beteg vetőgumó, később a levéltetvek terjesztik. A burgonya levélsodródása betegség az egyik vírusfajta, a lombozatot károsítja, így a gumóhoz nem jut el a keményítő. A burgonyamozaik a másik vírusbetegség, ez több vírus gyűjtőneve. Ezek gumókon gyűrűs, a gumóban foltos elhalásokat okoznak.

Baktériumok

Baktérium okozza a burgonya ervíniás betegségét, ami főleg a tárolt gumók lágyrothadását okozza. Sugárgombás fertőzés a burgonyagumó sztreptomiceszes varasodása, ami a külsejét csúfítja el a gumónak, termésveszteséget nem okoz, de az ilyen krumpli hámozási vesztesége nagy.

Gombák

Gombás fertőzések közül a burgonya fitoftórás betegsége, más néven burgonyavész gyakori, csapadékos időjárás idején tönkreteszi a lombot, terméskiesést okoz és a gumók is használhatatlanná válnak. A burgonya alternáriás betegsége is gyakori, a gumót károsítja, felületén 10 mm átmérőjű, ráncos foltok keletkeznek és a gumó e foltok alatt belül is korhad vagy rothad. Inkább csak szántóföldi burgonyatáblákon fordul elő a burgonya rizoktóniás betegsége, de ennek a gombának a kártétele csak külsőleges, a gumón ugyan vannak nyomai, de az lekaparható, a kórokozó a gumó szövetébe nem hatol be.

A burgonya fuzáriumos gumórothadása a tárolás során jelentkező betegség. Bár talajlakó gombák okozzák, rothadást csak akkor okoznak, ha van olyan, be nem száradt sebzés a gumón, ahol a kórokozó bejut a gumóba. 

Összességében tehát elmondható, hogy a burgonya növényvédelmének sikere elsősorban a megelőzésen múlik. Korábbi évek betegségeivel fertőzött növénymaradványok megsemmisítésével, egészséges vetőgumó használatával, a növényállomány gondos ápolásával és ideális tápanyag ellátottságával a burgonya kevésbé lesz fogékony betegségekre.