Jó, hogy fák között, az ég alatt dolgozom, igaz a nyár forró, a tél pedig fagyos, de nem a messenger pittyeg, hanem a gyurgyalagok. Szeretem látni, ahogy az apró növénykékből erős, délceg gyümölcsfák cseperednek lassanként, és jó érzés gondoskodni, nevelni őket. A kétkezi munka nehéz, de teremtő alkotás számomra. A csapat pedig kissé fésületlen, de csupaszív, sokoldalú emberekből áll. Olyanok vagyunk, mint egy valódi szeleburdi család. Például ha otthon felejtem a kávém, a főnök főz egyet.

Dóri

“A Csodakertész csapatában én dolgozom a legrövidebb ideje. A munka itt nagyon változatos, különböző képességeket kell megmozgatnom magamban, néha túllépni a komfortzónámon, de mivel nagyon jó a csapat , azért ezen könnyen túl lehet lendülni.
Azért szeretek itt dolgozni, mert őszintén, nyíltan tudunk egymással kommunikálni, ezáltal nem helyezünk egymásra nyomást. “

Panni

“Egyetemistaként nehéz olyan állást találni, amit tanulás mellett is lehet csinálni. Fontos volt számomra a rugalmas munkaidő, amit a faiskola teljes mértékben meg tud adni, hiszen akkor és annyit dolgozok, amennyi belefér az időmbe. A kijutás a faiskolába kicsit körülményes, de biciklivel könnyen lehet ingázni az egyetem és a munkahely között. Nincs minimum óraszám, amit teljesítenem kell, így nem kell félnem attól, hogy tanulmányaim rovására megy a munka, és többet lehet keresni, mint egy diákmelóval. A főnök nem követelőzik és sosincs olyan, hogy váratlanul be kell ugrani. Hétvégén is lehet dolgozni, így ha megszorulnék anyagilag, akkor is van lehetőségem plusz órát vállalni anélkül, hogy hétköznap estig dolgoznom kelljen. A csapat nagyon családias, így nem érzem azt, hogy egy vagyok a tömegben, mint egy multinál. Nagyon sok területen lehet fejlődni, ami fiatalként nagyon fontos számomra. Olyan készségeket lehet elsajátítani, amit a hétköznapi életben is hasznosíthatok, mint pl.: szerelés, kommunikáció, önállóság, vagy akár fizikai kondíció.”