Az öntözés a zöldségtermesztésben egy igen fontos gondozási folyamat. Ha a legutóbbi nyarakat felidézzük, talán emlékszünk, hogy volt hetekig, sőt, hónapokig tartó olyan kánikula, amikor semmilyen növény nem bírta volna öntözés nélkül. Az uborka öntözése pedig különösen fontos, hiszen ez a zöldség nagyon érzékeny a vízellátásra. Segítségképpen nézzünk néhány öntözési javaslatot. 

Mikor aktuális az uborka öntözése

Az uborka vízigényes növény és nagy lombfelületén sokat párologtat, ráadásul sekélyen gyökerezik, csak a talaj felső 20-30 cm-es rétegéből képes vízhez jutni, ezért az uborka gondozása gyakori öntözést is magába foglal. Kivéve, amikor még fiatal, ekkor az uborka palánta öntözése nagyjából hetente egyszer esedékes.

A talaj nedvességtartalma jól jelzi, mikor van szükség az uborka öntözésére, ugyanis az ideális talaj számára olyan, ami sosem szárad ki teljesen, vagyis mindig nyirkos (de a pangó vizet sem viseli el gyökérzete). Az uborka a rossz vízellátásra nagyon érzékeny, olyankor a virágok nem, vagy csak rövid ideig termőképesek, ami hozamcsökkenést okoz.

Ha már a növényen láthatók a vízhiány tünetei (hajtásai megsárgulnak, kiszáradnak és elszáradnak, mert a gyökerek már nem képesek elegendő tápanyagot biztosítani a hajtásoknak), akkor már nagy valószínűséggel túl késő az uborka locsolása. Ha ez a termésérés szakaszában következik be, akkor az uborka termése deformálódni kezd és keserűvé válik.

Hogyan történik az uborka locsolása?

Mivel az uborka érzékeny a hőingadozásra (keseredését válthatja ki), nem túl hideg (langyos), állott vízzel ajánlott locsolni. Az uborka tápoldatozása az öntözéssel együtt elvégezhető úgy, hogy a tápoldatot az öntözővízbe keverjük.

Az uborka öntözése odafigyelést kíván, egyszerre csak kevés vizet szabad kijuttatni, mert gyökérzete a levegős termőközeget kedveli. Ezért kerülni kell a talaj teljesen vízzel telítődését és annak tömörödését – ezek a gyökerek pusztulásához vezethetnek. Legideálisabb a csepegtető rendszeres vízadagolás lenne, de ezt kiskerti körülmények között nem feltétlenül érdemes kialakítani (bár az egyre szárazabb, melegebb nyarak egyre inkább indokolják).

A vízigény mértéke, illetve a vízfelvétel mennyisége függ a növény méretétől (életkorától és fajtájától), levélborítottságától, a levegő hőmérsékletétől és relatív páratartalmától.

A fiatal növények mérsékelt öntözést igényelnek: 5-6 naponta. (Virágzáskor 2-3 naponta.) A napi vízfelvétel átlagosan 0,5-1,8 l/m², de ez a növény különböző fejlődési fázisaiban eltérő mértékű. Például a termésképződés kezdetének idején akár 3-4 l/m²-re is megnőhet.

Csapadékmentes időszakban, illetve növényházban általában két-három naponta elegendő az uborka öntözése, de tartós szárazság esetén naponta kell locsolni, amit célszerű a reggeli órákban elvégezni, hogy hamar felszáradjon a víz. Ellenkező esetben a nedves növényrészeken könnyen megjelennek a gombás fertőzések. Napközben nem ajánlott öntözni, mivel a levelekre és a szárra hulló vízcseppek égési sérüléseket okozhatnak.

Az uborka öntözése után talajlazítás is szükséges lehet, hogy ne alakuljon ki egy kemény kéreg a felszínén, s a talaj lélegezni tudjon, mert az uborka gyökérzetének fontos a laza, levegős közeg.

Az öntözés gyakoriságának szükségességét mulcsozással csökkenteni lehet, hiszen a talajtakarás akadályozza a földben lévő víz párolgását.

Uborka permetezése szakszerűen otthon

Bár az öntözés során ügyelünk arra, hogy ne a leveleket és az uborka egyéb föld feletti részeit öntözzük, hanem a talajra juttassuk ki a vizet, és metszéssel levegősebbé tesszük az állományt, még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordulhat gombás fertőzés, ami miatt szükséges lehet az uborka permetezése. Ilyen például a lisztharmat, mely ellen például szódabikarbónás kezeléssel vagy kéntartalmú szerekkel védekezhetünk. (De magas hőmérsékleten a kéntartalmú szerek perzselnek, ezért szabadföldön 25 °C feletti hőmérsékleten és növényházban ezeket ne használjuk.) Az uborkaperonoszpóra a levelek fonákán telepszik meg, s onnan fertőz, ezért a levelek hátoldalára kell kijuttatni réztartalmú permetszereket.

Az uborka botrítiszes betegsége elsősorban növényházban károsít, de itt is legfőképpen arra kell ügyelni, hogy ne legyenek vizesek a levelek és öntözővíz különösen a kötődött termésekre ne kerüljön, mert a botrítisz leginkább a termés bibepontjánál megmaradó virágmaradványokon megtelepedve fertőz és rothasztja a terméseket.

Forrás:

Hodossi Sándor, Kovács András, Terbe István: Zöldségtermesztés szabadföldön, Mezőgazda Kiadó.

 Glits Márton, Folk Győző: Kertészeti növénykórtan, Mezőgazda Kiadó.